Az életre keltett papír
Mielőtt megírtam ezt az ajánlót, nagyon sokat nézegettem ezt a bölényt, itt a szöveg mellett. Szerettem volna igazán megfogni a lényegét, megfogalmazni igazi erejét. A szöveget már régen meg kellett volna írnom, de nem tudtam megbirkózni a feladattal, hiába ültem neki többször is. A leadás előtti utolsó percekben jöttem rá: az elkészült figura szavak nélkül mesél. Betűk, hangok nélkül repíti fantáziánkat. Mindenkit más időbe, más térbe. Négysaroknyi papír, a hozzáillő tudással, türelemmel, és tisztelettel - mennyi ritka érték! - többszörösen is új dimenzióba lép. Van valami rejtelmes ebben a hang nélküli teremtésben, ami a papírt új tartalommal tölti meg. Úgy gondolom a teremtéshez, az alkotónak és az anyagnak összhangban kell lennie, melyet megnyugtató buborékként ölel körül a csend. Szabadon szárnyalhat az alkotókedv, új, soha nem látott lehetőségeket fedezhet fel a kifejezésvágy. Egyfajta meditatív, tökéletességre törekvés, amellyel az ideális formákat, vonalakat keressük. És ha sikerül? apró kis teremtményeink, a maguk egyszerű tökélyével lenyűgöznek mindenkit, miközben némán elgondolkodtatnak. Nekem két gondolatot sugallnak. Az egyik egy mondás, mely szerintem tökéletesen igaz az életre ugyanúgy, mint ezekre a kis csodákra itt előttünk az asztalon: "Semmi sem olyan bonyolult, mint amilyennek látszik, és semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik." A másik: "Te miért nem hozol létre valami olyat, amit még soha senki sem?" Nos, ez a könyv nagyszerű alkalom arra, hogy megpróbáljuk.
Nagy Csaba, Budapest, 1999