Takács Imre

Takács Imrét szinte mindenki ismeri, mégis nagyon keveset tudunk róla. Szerénységben és segítőkészségben mindenkit felülmúl.
Egy telefonbeszélgetés alkalmából kértem, beszéljen magáról egy kicsit. Először nem akart, aztán mégis a maga szerény módján emlegetett fel dolgokat az életéből, éppen csak érintve mindent. Sajnos nem volt nálam diktafon, de néhány dolgot sikerült lejegyzetelnem:

1988 óta magyar népművészeti tanács zsűrizett tojásírója: színesben azsúrozza a tojásokat.
Gobleinezik, ikebanával foglalkozik. 1982 októbere óta kerekesszékes.

Kislányának hajtogatta az első tulipánt, aki akkor 4 éves volt. Utána kórházba került, ott mindenkinek hajtogatott egy-egy tulipánt, és a megajándékozottak öröme megerősítés volt számára, hogy hajtogasson tovább.

1984 húsvétját a rehabilitációs kórházban töltötte. 230 nyuszit hajtogatott akkor éjjel a kórházi dolgozóknak. Másnap, húsvét hétfőn, amikor locsolni indult, látta, hogy volt aki rajzolt szemet, vagy a gyógyszeres dobozokra ültette a kapott figurát.

Azóta célja, hogy az origamival örömet szerezzen az embereknek, és megtanítsa őket ennek a szeretetnek az átadására.

A hitvallása: Csak ülök, és hajtogatok.

2001-ben a Pécsi Origami Kör által meghirdetett "Origami ékszerek" pályázaton különdíjat kapott.

2009-ben nyílt első önálló kiállítása Szombathelyen a Gyerekek házában.

Munkásságát a Magyar Origami Kör 2010-ben Arany Tulipán díjjal ismerte el. Takács Imre az első, aki ilyen kitüntetést kapott.